Fialtatás III.

Még mindig a fialtatás témában írok, mert ahány fialás annyi féle történet.

Július 4.-én Mandula is neki készült a fialásnak, a nagy könyve leírtak szerint. Igen ám, de az első kiskutya az istenért sem akart a világra jönni, pedig már egy pár tolófájáson is túl volt a kutya. Azt tudtam, hogy Mandulának a múltkor is hosszadalmas volt a legelső kölyök megfialása, de ez az idő már ahhoz képest is sok volt (féltem, hogy ha már a szülőútban van a kutyus, nehogy megfulladjon).
18: 00-kor, volt az első tolófájás és még 21: 00-kor, sehol semmi.

Ehhez tudni kell, hogy erre a napra esett, amikor hajnalban ment el itthonról a párom, három napra Rallyra, mert az egyik rally tesztautónak a szerelője. Anyukám a gyerekemmel meg másnap reggel mentek nyaralni.
Miért fontos infó ez? Azért, hogy lássák az avatatlan szemek, akik olvassák, hogy milyen zűrzavart tud okozni egy fialás!

Tulajdon képen nincs, vagy legalább is nem lett volna ennek jelentősége, ha az állatorvos itthon lett volna, de miután 20: 30 körül beszéltem vele telefonon derült ki ,hogy nincs itthon a doki.
Tehát a szitu a következő, keríteni kellett egy olyan orvost, aki otthon van, a császármetszésben és lehetőleg a kutyákhoz is ért. Ami vidéken ritka madárnak számít.
Legközelebb eső kettő orvos 50 km-re van, de az egyik Szolnokon, a másik Hajdúszoboszlón tehát teljesen ellentétes irányban Kisújszállásról.

Interneten kiderítettem a nevet telefonszámot. Anyut ugrasztottam ,hogy máris azonnal szegye magát és jöjjön vigyen el Szolnokra(közben kiderült ,hogy ott tud fogadni az orvos). Szegény Anyukám, pont pakolt a nyaralásra, készülődött én meg kiugrasztottam mindenből este kilenckor.
Muszáj volt, mert vezetni is, meg a kutyára is figyelni nem tudtam volna.
Nos, elindultunk 21 óra körül, nagy dirrel-dúrral. Bekészítettem mindent, ollót, zseblámpát rongyokat, törlőkendőt, fölkészülve az eshetőségre, hogy esetleg az autóban még is megfial.

Igen csak sötétedett, mire Szajolhoz értünk és finoman megjegyeztem, hogy az "első lehetőségnél..... MOST AZONNAL" álljon meg, mert úgy érzetem a kezemmel/látni nem láttam, mert sötét volt/ kint a kicsi feje.
Anyu lehúzódott az útról a gyereknek a zseblámpát a kezébe nyomtam és mondtam "VILÁGÍTS"!!
Meg lett az első picur, hogy most az autó, az utazási stressz, vagy mi, nem tudom, de mandula kinyomta az első kölyköt, egy kislányt.(hál istennek akkor nem kell császáozni' gondoltam)

Telefonáltam az orvosnak, hogy megfialt útközben, megvan az első kicsi, nem volt semmilyen probléma, így visszafordulunk és köszönöm, hogy rendelkezésemre állt (az ilyen szitu azért elég kellemetlen) . Ez már kb. 22 óra tájékán lehetett.
Tudtam, ha az első kicsi kiszélesítette’ a szülőutat', akkor a többi kutyus már könnyebben lesz meg, így bármikor jöhet a második.

Visszafele úton, mikor majdnem otthon voltunk, megint éreztem egy kicsi fejét.
Megint lehúzódtunk az útról, és ahogy előtte, a lányom zseblámpával világított és sikeresen meg lett a második picur is.
A kilenc éves lányom, akinek eddig vágya volt, hogy állatorvos lesz rájött, ..."Anya állatorvos nem leszek, mert akkor nem hagynak aludni :), de kutya tenyésztéssel se igen fogok foglalkozni, mert ez sem egy leányálom:)".

Haza érve (kb. 22: 15), már a saját helyén fialta meg a harmadik kutyust.
Kettő lány és egy fiú lett, egészségesek és szépek, most pénteken voltak két hetesek. Élmény dús estét zártunk.(Képeket később töltök fől a kicsikről.)